A 7 Műtárgya: Babaház
A babaház első pillantásra egyszerű gyerekjátéknak tűnhet, valójában azonban évszázadokon át a gazdagság, az ízlés és a társadalmi státusz jelképe volt. A ma ismert, játékra szánt babaházak elődei a 16–17. századi Európában jelentek meg, és sokáig nem is gyermekeknek készültek, hanem előkelő hölgyek reprezentációs tárgyai voltak. A miniatűr enteriőrök a korszak lakáskultúráját, divatját és társadalmi viszonyait is hűen tükrözik.
A babaházak története – miniatűr világok évszázadai
Az első ismert babaházak a reneszánsz kori Németalföldön és Németországban jelentek meg. Ezeket gyakran „babaszekrénynek” nevezték: nagy, szekrényszerű bútorok voltak, amelyek belsejében aprólékosan kidolgozott szobák sorakoztak. A cél nem a játék volt, hanem az előkelő családok asszonyai ezekben mutatták meg gazdagságukat, kifinomult ízlésüket és háztartásvezetői tudásukat. Minden apró bútor, edény, textil és dísztárgy kézzel készült, sokszor ugyanazok a mesterek alkották őket, akik a valódi méretű bútorokat is. Emiatt elképesztően drágák voltak és kizárólag arisztokrata vagy nagyon gazdag polgári családok engedhették meg maguknak.
A korai babaházakhoz a gyerekek gyakran hozzá sem érhettek. Üveges szekrényekben vagy vitrinekben őrizték őket, és inkább társasági eseményeken mutatták be a vendégeknek. A 18–19. század fordulóján kezdett változni a szemlélet: ekkor jelentek meg az egyszerűbb, kisebb méretű modellek, amelyeket már gyermekeknek is szántak.
A 19. században a polgárosodás és az ipari termelés fejlődése miatt a babaházak lassan elérhetőbbé váltak a tehetősebb középosztály számára is. A viktoriánus korban különösen népszerűvé váltak a lánygyermekek körében, hiszen a társadalom a háztartás vezetésére készítette fel őket. A babaház így nevelési eszközzé is vált: a gyermekek játék közben tanulták meg a „helyes” otthonvezetés szabályait.
A kialakítás és a berendezés
A korai babaházak általában egy előkelő polgári vagy arisztokrata otthon kicsinyített másai voltak. A leggyakoribb helyiségek: nappali vagy szalon, étkező, hálószoba, gyermekszoba, konyha, cselédszoba, kamra, fürdőszoba, dolgozószoba, üzlethelyiség vagy műhely.
A 19. századi babaházakban már gyakran egész emeleteket alakítottak ki, lépcsőházzal, kandallóval és nyitható ajtókkal. A viktoriánus modellekben még apró könyvek, porcelán étkészletek és miniatűr festmények is helyet kaptak.
A babaházak fejlődése szorosan követte az építészet és lakberendezés változásait. A barokk korban gazdagon díszített, sötét fabútorok domináltak, míg a 19. században a viktoriánus stílus vált meghatározóvá: virágmintás tapéták, bársonyfüggönyök és míves kandallók jelentek meg.
A legigényesebb babaházakban valódi anyagokat használtak: fa parkettát, réz vagy ezüst edényeket, porcelánt, selyem- és csipketextileket, kézzel festett tapétát. A 20. század elején a villanyvilágítás megjelenése a babaházakba is bekerült: apró égők világították meg a szobákat.
Különleges történelmi babaházak
Az egyik legismertebb történelmi darab a holland Petronella Oortman 17. századi babaháza, amely ma az amszterdami Rijksmuseum gyűjteményében látható. A gazdag kereskedőfeleség éveken át építtette a miniatűr házat, amely akkora összegbe került, mint egy valódi amszterdami csatornaparti ház. Különlegessége a hihetetlen részletgazdagság: valódi ezüst étkészletek, festmények és működő konyhai eszközök találhatók benne.
A 20. század egyik legismertebb művészének babaháza, Stettheimer-babaház volt. A különleges házon közel húsz évig dolgozott, és kortárs művészek – köztük Marcel Duchamp – is készítettek hozzá miniatűr műalkotásokat.
A Queen Mary babaház az 1920-as évek elején készült, Mary királyné (V. György király hitvese) számára. A házat Sir Edwin Lutyens építész tervezte, számos korabeli neves művész és kézműves közreműködésével. A házban található egy miniatűr könyvtár, amelyben Sir Arthur Conan Doyle és A. A. Milne könyvei is szerepelnek. A Windsor-kastélyban (Windsor, Berkshire, Anglia) látható a nyilvánosság számára.
Az amerikai filmsztár Colleen Moore az 1920-as években építtette híres tündérkastélyát, amelyben valódi miniatűr könyvtár, aranyozott bútorok és apró műkincsek kaptak helyet. A kastély ma a Museum of Science and Industry egyik legnépszerűbb látványossága.
A babaházak a modern korban
A 20. század második felében a babaházak tömegtermékké váltak. A műanyag megjelenésével olcsóbb és szélesebb körben elérhető játékok készültek. Megjelentek az olyan ikonikus modellek, mint a Barbie álomházai, amelyek már modern életstílust és fogyasztói kultúrát közvetítettek.
Ezzel párhuzamosan azonban fennmaradt a miniatűrkészítés művészete is. Ma világszerte működnek babaházmúzeumok és miniatűr-kiállítások, ahol történelmi enteriőrök, népviseletek és aprólékos kézműves alkotások láthatók. Magyarországon különösen ismert a Tihanyi Babamúzeum és a Keszthelyi Babamúzeum, amelyek gazdag történeti gyűjteménnyel rendelkeznek.
A babaházak története valójában a családi élet, a lakáskultúra és a társadalmi szerepek története is. Ezek a miniatűr otthonok megmutatják, hogyan éltek, mit tartottak fontosnak, és hogyan képzelték el az ideális családi világot különböző korok emberei. Ezért a babaház egyszerre játék, műalkotás és történelmi dokumentum.
A képen látható babaház szekrény 1913-ban Svédországban készült, és elektromos külső liftje van!
Forrás: facebook
