A 7 műtárgya: Brémai muzsikusok

Jacob és Wilhelm Grimm, német népmesegyűjtők 1819-ben adták közre ezt a mesét, mely azóta is generációkat szórakoztat világszerte. A történet népszerűsége óriási: több mint 160 nyelvre fordították le, és számos adaptáció, színpadi feldolgozás, rajzfilm és könyvillusztráció készült belőle.

A mese röviden

A történet főszereplői négy elhagyott, kiöregedett állat – egy szamár, egy kutya, egy macska és egy kakas –,  akiket gazdáik már nem tartanak hasznosnak. Az állatok elszöknek otthonaikból, és elhatározzák, hogy Brémába mennek muzsikusnak. Útjuk során sötét éjszaka, egy erdei házhoz érnek, ahol rablók laknak. Az állatok egymás nyakába állva megijesztik a rablókat, végül ők maguk telepednek le a házban, boldogan élve együtt – bár Brémába végül nem jutnak el.

Érdekességek a meséről

• A mese valószínűleg egy régi szájhagyomány útján terjedt történetből ered, amit a Grimm testvérek gyűjtöttek az egyik német régióban. Az alaptörténet, hogy kiöregedett, de egymással összefogó állatok közösen próbálnak meg boldogulni, más népmesékben is megjelennek.
• A történet tanulsága: Bár az állatok öregek, mégis megtalálják a boldogságot és hasznosságukat egy új közösségben. A mese üzenete, hogy az összefogás, a találékonyság és az újrakezdés mindig hozhat reményt.
• A németországi Bréma városában 1953-ban állították fel a híres Brémai muzsikusok bronzszobrot, amely ma is a város egyik legismertebb látványossága. A legenda szerint szerencsét hoz, ha valaki megfogja a szamár mellső lábait.
• Nem csak gyerekeknek: A Brémai muzsikusok sokszor filozófiai és társadalmi értelmezéseket is kapott. Több kutató szerint az elhagyott állatok a társadalom peremére szorult egyéneket jelképezik, akik közösséget találva új értelmet adnak életüknek.

A Brémai muzsikusok nemcsak egy kedves mese, hanem örök érvényű példázat arról, hogyan győzhetjük le a nehézségeket, és találhatunk új otthonra, reménytelen helyzetben és a legváratlanabb helyen is.