A 7 műtárgya sorozat: Változó képeskönyv

A könyv nem mindig pusztán szavak hordozója volt. A 19. század második felében különleges műfaj született meg, amely az olvasás élményét a mozgás, a meglepetés örömével ötvözte: ez volt a változó képeskönyv, vagyis a mozgókönyv. E rendkívüli alkotások lapjain nemcsak képek, hanem kis színházi jelenetek, életre kelő figurák és mozgó mechanizmusok várták a szemlélőt.

A mozgókönyv születése

A mozgóképes könyvek gyökerei a 13. századig visszanyúlnak, amikor tudós szerzetesek és csillagászok forgó tárcsákat (volvella) alkalmaztak kézirataikban az égi mozgások szemléltetésére. A 18–19. század fordulóján azonban a technikai fejlődés és a nyomdászat lehetővé tette, hogy a papírból készült mechanikus szerkezetek szélesebb közönséghez is eljussanak.

A viktoriánus korszak gyermekirodalma különösen kedvezett ennek a műfajnak: a mesekönyv már nemcsak tanító, hanem szórakoztató és érzékszervekre ható tárgy lett. A mérnöki találékonyság és a grafikai művészet találkozásából megszületett a változó képeskönyv –amely a könyv, és a játék határán volt.

Lothar Meggendorfer: a papírmozgás mestere

E műfaj aranykorának legnagyobb alakja a német Lothar Meggendorfer (1847–1925) volt. Münchenben született, és pályáját illusztrátorként kezdte. Kivételes tehetsége azonban nemcsak rajzaiban, hanem a mechanikus szerkezetek iránti érzékében is megmutatkozott.

Meggendorfer 1880 körül kezdett mozgóképes gyermekkönyveket készíteni, amelyek nem egyszerűen lapozható könyvek voltak, hanem bonyolult, kézzel működtethető papírgépek. A lapok mögött huzalok, kartonkarok és szegecsek rejtőztek, amelyek egyetlen húzással vagy lehajtással több figurát mozgattak egyszerre – példátlan precizitással és humorral.

Könyvei között olyan címek szerepelnek, mint:

• Lebende Bilder („Élő képek”, 1887)
• Das Puppenhaus („A babaház”, 1889)
• Internationale Circus („Nemzetközi cirkusz”, 1890)

E művek különlegessége abban rejlett, hogy Meggendorfer nem egyszerű vizuális trükköket alkalmazott, hanem karaktereket animált: a lapra nyomtatott figurák gesztusai, arckifejezései, sőt, a kompozíció dramaturgiája is humorral és mozgásérzékkel volt megkomponálva. Egy jól megtervezett Meggendorfer-könyv lapozása valóságos miniatűr előadásnak hatott.

A technika és a humor találkozása

Meggendorfer művei nemcsak technikailag voltak lenyűgözőek, hanem művészi értelemben is újat hoztak. A 19. századi német realizmus és karikatúra hatását ötvözte a burleszk és a pantomim világával. A mozgások sosem öncélúak voltak: mindig szolgálták a történetet, a humort vagy a karakterábrázolást.

Papírmechanikái annyira kifinomultak voltak, hogy a kortárs kiadók gyakran panaszkodtak a gyártás bonyolultságára – mégis, Meggendorfer könyvei nemzetközi sikert arattak. Angliában, Franciaországban és az Egyesült Államokban is kiadták őket, és ma a gyűjtők körében az egyik legkeresettebb könyvművészeti ritkaságnak számítanak.

Öröksége és hatása

A 20. század elején a mozgóképes könyvek népszerűsége visszaesett, részben az iparosodás, részben a film – térnyerése miatt. Ám Lothar Meggendorfer neve nem merült feledésbe. A 20. század végén, a papírmechanika újrafelfedezésekor (pl. Robert Sabuda, David A. Carter és más kortárs pop-up művészek munkásságában) Meggendorfer hatása ismét nyilvánvalóvá vált. 1988-ban megalakult a Movable Book Society, amely évente kiosztja a Meggendorfer-díjat, elismerve e műfaj kiemelkedő alkotóit.

Meggendorfer öröksége tehát nem csupán a papírmozgás bravúrjaiban él tovább, hanem abban az újításban is, hogy a könyv akár interaktív műtárgy is lehet – melyben az olvasó maga válik a történet mozgatójává.