Szecessziós játékok - Grabowieczky Leon

A „Grabóka” játékok azonban nem egyszerű régi játékok. Karakteres figuráik, igényes anyaghasználatuk, mozgatható szerkezetük és aprólékos festésük miatt egyszerre tekinthetünk rájuk játéktörténeti emlékként, iparművészeti alkotásként és egy különleges magyar műhely emlékeként.

És van egy további, számunkra különösen fontos történet is: az, ahogyan ezek a játékok évtizedekkel később a Játékszerek Anno Stúdió érdeklődésének, kutatásának és munkájának köszönhetően ismét a figyelem középpontjába kerültek.

Grabowieczky Leon – amikor a játék maga is művészet

Grabowieczky Leon a századforduló utáni magyar művészeti és pedagógiai élet egyik érdekes alakja volt. Rajztanárként a gyermekek vizuális nevelésének fontosságát vallotta, miközben művészként és játéktervezőként azon dolgozott, hogy a gyermekek kezébe kerülő tárgyak is igényes formát, szépséget és kulturális értéket hordozzanak.

A 20. század elején Magyarországon még korántsem volt magától értetődő, hogy a gyermekjáték művészeti vagy iparművészeti alkotás legyen. Grabowieczky munkásságának egyik jelentősége éppen abban áll, hogy a játékot nem pusztán használati tárgynak tekintette.

A Grabóka figurák gondosan megtervezett, karakteres kisplasztikák. A fa természetes anyaga, a rétegesen kialakított formák, a kézi megmunkálás, az aprólékos festés és a mozgatható végtagok egyaránt azt szolgálták, hogy a játék egyszerre legyen szép tárgy és valódi játékeszköz.

Grabowieczky pedagógiai munkája is szorosan összekapcsolódott játéktervezői tevékenységével. A források szerint a budapesti X. kerületben, Kőbányán tanított, és műhelye is ehhez a városrészhez kötődött. 1920-ban Budapest fővárosának megrendelésére elemi iskolák számára „Magyar falu” építőjátékot is tervezett.

A Grabóka sajátos világa

A Grabóka figurák egyik legfontosabb sajátossága a mozgathatóság. A karok és lábak különleges csuklószerkezet segítségével mozgathatók voltak, így a gyermek nem egyszerűen nézte a figurát, hanem alakíthatta is. Ez a megoldás lényeges különbséget jelentett a hagyományos, merev falapfigurákhoz képest. A gyermek különböző testhelyzetekbe állíthatta a szereplőket, és közben saját történeteket találhatott ki.

A Grabóka figurái között állatok, emberalakok és mesebeli szereplők egyaránt megjelentek. A népi ihletésű alakoktól, például a Pöttyemberkétől kezdve a házi- és vadállatokon át olyan karakteres figurákig, mint a püspök vagy az ördög, rendkívül sokféle szereplő alkotta ezt a különleges játékvilágot. A figurák nem egy előre megírt történetet kényszerítettek a gyermekre. Éppen ellenkezőleg: mozgathatóságuk és karakterük lehetőséget adott a szabad történetalkotásra.

Szecesszió gyermekméretben

A Grabóka-játékok legszembetűnőbb vonása a szecessziós formavilág. A hullámzó vonalak, növényi formák, virágmotívumok, magyaros ornamentika és élénk színek nem egyszerűen rákerülnek a figurákra díszítésként. Szervesen hozzátartoznak azok formájához és karakteréhez. A játékterveken és a fennmaradt tárgyakon egyaránt érzékelhető az a törekvés, hogy a természetből, a népművészetből és a századforduló modern formakultúrájából merítve sajátos, könnyen felismerhető világ szülessen.

Ezért a Grabóka egyszerre játék és kis műtárgy. A gyermek számára egy mozgatható, fantáziát megmozgató figura, a felnőtt számára pedig a magyar szecesszió egyik érdekes dokumentuma.

Egy elveszettnek hitt játékvilág nyomában – a Játékszerek Anno Stúdió kutatásai

A Grabóka történetéhez számunkra elválaszthatatlanul hozzátartozik a Játékszerek Anno Stúdió több évtizedes gyűjtői és kutatói munkája. A hetvenes évek elején, amikor a régi játékok iránti érdeklődésünk egyre erősebbé vált, három fő kutatási irányt határoztunk meg:

• európai játékmúzeumok felkeresése és az érdekes játékok diákon történő dokumentálása;
• a hazai és nemzetközi játékszer-irodalom tanulmányozása, többek között könyvtárközi kölcsönzéssel és fotózott másolatok készítésével;
• a régi játékok, különösen a magyar vonatkozású darabok szisztematikus keresése és gyűjtése.

Így kerültek a látókörünkbe különleges iparművészeti játékok és babák Bécs és Párizs bolhapiacairól, majd a budapesti Ecseriről az első Grabóka-játékunk. Akkor még nem tudtuk pontosan, ki készíthette ezeket a különleges figurákat. Azt azonban azonnal éreztük, hogy valami rendkívüli értékkel találkoztunk. Különösen lenyűgözött bennünket a játékok kidolgozottsága: a 3, 5 és 7 rétegű fadomborlapok igényes megmunkálása, a szecesszió aprólékos díszítése és festése, valamint az a különleges szerkezet, amelynek köszönhetően a régi, sokszor meglehetősen viseletes állapotú figurák még mindig jól mozgathatók voltak. Sokáig csak kerestük a választ arra a kérdésre, hogy ki állhat ezek mögött a játékok mögött.

A Szórakaténusz-gyűjtemény és a Grabowieczky-kutatás

A nyolcvanas években Kriston-Vizi József, a Szórakaténusz Múzeum igazgatója ismertetett meg bennünket közelebbről Grabowieczky Leon nevével. A múzeumban ugyanis számos, rossz állapotban lévő Grabowieczky-játék, alkatrész, sablon és tervanyag volt. A feladat adott volt: meg kellett menteni és rendszerezni ezt a különleges anyagot. Így került hozzánk a gyűjtemény egy része, és Györffy Ádám farestaurátor útmutatásával megkezdtük a gyakran dobozokban ömlesztett sablonok, alkatrészek és komplett játékok megtisztítását, szortírozását és állapotuk szerinti elkülönítését.

Voltak darabok, amelyek csak konzerválást igényeltek, másokat azonban restaurálni kellett. Ahol szükséges volt, festéssel is helyreállítottunk olyan játékokat, amelyek később kiállításokon szerepelhettek. Az egyik legnagyobb szerencse az volt, hogy a gyűjteményben sok tervrajz, színvázlat és gyártási sablon is fennmaradt. Ezek nemcsak a kutatást segítették, hanem a hiányzó alkatrészek pótlásához is fontos támpontot adtak.

A kutatás során megtaláltuk a játékokra vonatkozó, „Játékbáb” elnevezésű szabadalmi leírást is, 70499. számon, 1921. január 25-i bejelentési nappal.

A múzeum számára később egy mintegy százoldalas tanulmányt is összeállítottunk „A Grabowieczky féle játékok sajátosságai” címmel. Ez a munka a Grabóka-játékok kutatásának számunkra ma is fontos dokumentuma.

Nemcsak megőrizni – rekonstruálni is

A kilencvenes években újabb lépésre szántuk el magunkat. Nem elégedtünk meg azzal, hogy a fennmaradt eredeti darabokat gyűjtsük és őrizzük. Elhatároztuk, hogy bizonyos ikonikus Grabóka-figurákból hasonmásokat is készítünk. Ennek két célja volt. Egyrészt saját Játékszerek Anno gyűjteményünket szerettük volna gazdagítani, másrészt azt szerettük volna elérni, hogy a Grabóka-játékok rekonstrukciói nemzetközi játékmúzeumokba is eljuthassanak.

A munkához ifj. Theisz Lőrinc szekszárdi asztalosmestert kértük fel. Néhány ikonikus figurából – többek között püspökből, zsiráfból, oroszlánból és ördögből – készített hasonmásokat, az eredetivel megegyező faanyag felhasználásával. A festés rekonstrukciója már nehezebb feladatnak bizonyult. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium játékszakos tanulóival is megkezdtük a kifestést, de az elkészült darabok színvilága túlságosan erős lett, ezért ezt a munkafolyamatot végül felfüggesztettük, de hamarosan újra indítjuk. Néhány rekonstrukciót azonban sikerült befejeznünk, és ezek ma saját, Játékszerek Anno gyűjteményünk részei.

Különösen érdekesek azok a darabok, amelyek nem fennmaradt eredeti játék alapján készültek, hanem csak tervrajz vagy vázlat alapján rekonstruálhatók. Ilyen például a rózsaszín/kék ördögfiguránk is. Ez számunkra azért fontos, mert egy ilyen rekonstrukció nem egyszerű másolatkészítés. A fennmaradt tárgyak, tervrajzok, színvázlatok és gyártási sablonok alapján próbáljuk megérteni, hogyan gondolkodhatott az alkotó, és milyen lehetett az eredeti játék.

A Grabóka nemcsak múzeumi tárgy

A Játékszerek Anno Stúdió számára a gyűjtés soha nem pusztán tárgyak felhalmozását jelentette. A régi játékok történetét meg kell keresni, össze kell vetni a tárgyakat a dokumentumokkal, meg kell érteni a készítés technikáját, és lehetőség szerint tovább is kell adni azt a tudást, amely nélkül ezek a játékok könnyen elveszíthetik valódi jelentőségüket. Ezért a Grabóka-játékokat nemcsak őrizzük és kutatjuk, hanem bemutatjuk, előadásokon ismertetjük és utazó játékkiállításainkon is rendszeresen szerepeltetjük.

A témáról 2023-ban, a Szecesszió Napja alkalmából a Szórakaténuszban is tartottunk szakmai bemutatót. 2026-ban pedig a Törökbálinti Értéktár századfordulós rendezvényén Grabowieczky munkásságát Róth Miksa tevékenységével együtt mutatjuk be.

A Grabóka-figurák utazó kiállításaink állandó szereplői is. Ezeken a magyar játékkultúra más értékteremtő műhelyeinek darabjaival – többek között Monsbarth, Mártonffy és Wesszely játékokkal – együtt mutatjuk meg, hogy a magyar játékkészítésnek milyen gazdag és ma még mindig kevéssé ismert hagyománya van.

Miért fontos számunkra Grabowieczky öröksége?

A Grabóka-játékok számunkra nem egyszerűen szép régi tárgyak. Az elmúlt évtizedek kutatásai, gyűjtései, restaurálási és rekonstrukciós munkái során egyre világosabbá vált, hogy ezek a játékok egy egész korszak gondolkodását sűrítik magukba.

Grabowieczky olyan korban alkotott, amikor a művészet, a népművészet, az iparművészet és a pedagógia új kapcsolatokat keresett egymással. A játék számára ennek egyik legtermészetesebb találkozási pontja lehetett. A gyermek egy színes, mozgatható fafigurát kapott a kezébe. A felnőtt azonban ugyanebben a tárgyban felfedezheti a magyar szecesszió formavilágát, a népművészet ihletését, a kézműves tudást, a korszak pedagógiai gondolkodását és egy különleges magyar műhely történetét.

Talán éppen ezért érezzük ma is fontosnak, hogy ezeket a tárgyakat ne csak vitrinekben őrizzük.

Egy régi játék új élete

A Grabowieczky-játékok története tulajdonképpen két korszakot köt össze. Az egyik a századforduló és a két világháború közötti időszak, amikor egy magyar művész és rajztanár megpróbálta a gyermekjátékot a művészet rangjára emelni. A másik a mi korunk, amikor egy eltűnőben lévőnek hitt játékvilágot újra fel lehet fedezni: tárgyakat megtalálni, dokumentumokat kutatni, restaurálni, rekonstruálni, majd mindezt a közönség elé tárni.

A Játékszerek Anno Stúdió számára ez a munka egyben játékörökségünk megőrzése is. Nemcsak azt szeretnénk megmutatni, hogy milyen játékokkal játszottak egykor, hanem azt is, hogy milyen gondolat, milyen művészi igény és milyen kézműves tudás állt egy-egy játék mögött.

A Grabóka-játékok talán legszebb üzenete éppen ez: egy egyszerűnek tűnő fadarabból is születhet karakter, történet, művészet és egész világ.

Egy magyar játékörökséget tartunk életben.

További szakirodalom

• Majercsik Krisztina – Kelle Antal: A Grabowieczky-féle játékok sajátosságai (1987)
• Kalmár Ágnes: Grabowieczky Leon Művészi Magyar Játékműhelye, Budapest (2005) 

2026 augusztusának végén Törökbálinton szabadtéri kiállításon is megjelennek Grabowieczky Leon játékai és a hozzájuk kapcsolódó anyagok.